Észak-amerikai atlantikus fafaj. Magyarországra 1710-ben kerül parkfának. Érdekesség, hogy erdőtelepítés céljára először a katonai kincstár alkalmazta a Komárom-herkályi erődítmény védelmére.

Igen gyorsan elterjedt hazánkban, szinte igazi magyar fafajként ismerjük.
Kemény, szívós, rendkívül tartós igen sokoldalúan hasznosítható fája van.
Gyors növekedésű, rövid —35-45 éves— vágásfordulójú, viszonylag hamar megtérül az erdőtelepítés befektetése.
Könnyen telepíthető, tőről és gyökérről kiválóan sarjad.
Terjedelmes szétágazó gyökereivel (akár 40 méterre is elér), így a vízmosások talaját és a futóhomokot.
Gyengébb termőhellyel is beéri, de talaját hamar kiéli. Más fafajt nem tűr meg maga mellett. 

Melegebb éghajlatot kedvelő, az egyik legfényigényesebb, klímaigényének leginkább a szőlőtermő vidékek felelnek meg.
kisbirtokosságok és a paraszti gazdaságok környéki erdők kedvelt fája lett, de csak a neki megfelelő termőhelyen remélhetünk tőle hasznot.
Sajátos probléma, hogy a tuskóról sarajdt állományai igen hamar leromlanak, lebetegednek, létrehozva az „akáctemetőket”, melyeket nehéz újra egészséges erdőkké visszaalakítani.
Őshonos, természetszerű elegyes erdeinkben nemkívánatos fafaj.
Itt a gyors és agresszív terjedése okozhat károkat, különösen a fiatal erdőkben, ahol a lassan növő főfafajokat (tölgyek, bükk) gyorsan felülnövi, kiszorítja.

Legmagasabb méretű állományai térségünkben 28-30 méter körüliek.

Forrás:ÁESZ. 

Fehér akác (akácfa) (Robinia pseudoacacia L.)

Forrásanyag:HUNGAROBINIA

Elnevezések:

Fehér akác, Robinie, falsche Akazie (német), Black locust (angol), Robinia (olasz), Belaja akacija (orosz), Robinier, faux acacia (francia ).

Igen sok országban egyszerűen akácfának nevezik.Ez tévedésre ad okot, mert emiatt egyesek összetévesztik a szubtrópusi, trópusi övezetben tenyésző valódi akácfajokkal (Acacia nemzetség).

Elterjedés:

J. Robin párizsi királyi főkertész sok egyéb növényfajjal együtt 1601-ben hozta be Észak-Amerikából Európába (a földtörténeti kutatások szerinti "harmadidőszakban" az akác már megtalálható volt Európában is). Európai elterjedése különösen Magyarországon volt példátlanul gyors. Ma a magyar erdők 20%-a akácos, és Európa egyetlen országában sincs annyi akácerdő (345 ezer ha), mint Magyarországon. ĺgy a fakereskedelemben nem véletlenül tekintik az akácot tipikus magyar fafajnak. A melegebb éghajlatot és a tápdús homok talajokat kedveli (klímaigénye a szőlőéhez hasonló). Európában Románia, Olaszország, Franciaország, Szerbia, Bulgária, Szlovákia és Ukrajna rendelkeznek jelentősebb állományokkal. Ma különösen gyorsan terjed Kínában és Dél-Koreában. 

:Akácfa leírás

Az akácfa talaj tekintetében egyike a legigénytelenebb fáknak. Jó minőségü talajon ugyan szebben és egyenesen növekszik, de száraz, köves, kavicsos, homokos talajon; sőt futohomokon is viszonylag elég jól diszlik; a talaj nagyobb mésztartálma inyére van, tartós nedvesség kiöli.

Fiatal korában rendkivül gyorsan növekszik s a törzshajtások rohamosan fejlődnek. Kellő sürüség mellett a törzs egyenesen; karcsúan nyulik fel, szabad állásban ellenben ágakra szakad és gyakran görbe. Igen magas életkort az akácfa nem ér el, 40-50 éves kora után csekély gyaraporlást mutat és 100 éven tul élő fák a ritkaságok közé tartoznak.
Az Akácfa a hegységi éghajlatot nem kedveli, hanem a délibb fekvésü dombvidék s a sikság fája; Észak-Amerikából származik, hazánk legnagyobb részében azonban annyira meghonosult, hogy idegen származását semmi sem árulja el.
A kései fagy kárt tesz ugyan benne, de nagy visszaszerző erejénél fogva ismét csakhamar kihajt.
Mikor az a múlt század végén ismeretes lett, azt a reményt keltette, hogy rendkivül gyors növekedésénél és igénytelenségénél, továbbá a jeles faanyagnál fogva, melyet szolgáltat, egyike lesz a legértékesebb erdei fanemeknek.
Ezt a reményt azonban az , mint ezt az azóta mindenfelé tett tapasztalás bizonyítja, nem váltotta be.
Az ugyanis nem alkalmas erdei fának, mert a kölcsönös beárnyékolás terhére van és tulszárnyaltatva, elcsenevészedik, a talajt kevéssé árnyékolja be, miért is az kizöldel, befüvesedik, mi igen hátrányos, és csekély lombja lévén, a talajt nem javítja, sőt falrétegét nagy mértékben kiéli. Azért tehát az fa-t csak ritkán és jobb fanem hiányában ültetik erdőhelyre, hanem vagy szabadban nevelik mint sudaras fát, botfát vagy sarjsövényképen, vagy pedig kisebb; mintegy hézagpótló ültetvényekre, például kiaknázott kavics vagy agyaggödrök, száraz, mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földdarabok, homokos területek, lejtős helyek, vizmosások stb. befásítására használják.

A legmagyarabb fa

Forrás :http://akacosut.blogspot.hu

Az emberi élet túl rövid. A természet más léptekben mér. Ebből néha tanulságos félreértések, tévképzetek adódnak. Itt van például az akác, a „legmagyarabb fa" esete! Ennek a fafajnak az eredeti hazája az atlantikus Észak-Amerika tájai, Pennsylvaniától Észak-Georgiáig, Alabamáig elterjedt, főleg a nagy folyók széles völgyeiben. Európába csak 1601-ben hozták be, mint sok más fajt, a botanikát kedvelő és mindig újdonságra vágyó uralkodók, előkelőségek megrendelésére, egzotikus parkfának. (Rendszertani nevét is a párizsi botanikus kert Robin nevű igazgatójáról kapta - Robinia pseudoacacia) Erdőnyi méretekben csak jóval később, a 18.század végétől telepítik, az amerikai szabadságharcból hazatért európai önkéntesek javaslatára, akik megismerték kiváló tulajdonságait. Európában a francia területeken kívül leginkább Magyarországon, Romániában, Ukrajnában és Moldáviában terjedt el. Az Alföldön tömegesen 1865 és 1895 között telepítették, abban a reményben, hogy alkalmas lesz a futóhomok megkötésére. Egy másik felfutás a 1923-tól következett be, mikor Magyarország erdőterületeinek nagy részét elcsatolták és a fa iránti szükséglet kielégítésére nagymérvű fásítás kezdődött. Másfél évtized alatt 38 ezer hektáron telepítettek akácost, melyet a világháború után, 1946 és 1955 között egy újabb, 11 500 hektáros telepítés követett.

Ez az összesen másfél száz év elég volt arra, hogy az amerikai eredetű akác igazi "magyar fává" váljon. Nemzedékek kitörölhetetlen emlékei közé kerültek be az akáccal szegélyezett alföldi utcák, az akácfákkal körbeültetett tanyák. Mint kiváló tűzifát, mely nyersen is meggyullad, nagy becsben tartotta parasztságunk. Nemkülönben azért, mert fája kezelés nélkül is rendkívül tartós, sok célra kiválóan használható. Szőlőkaró, kerítésoszlop szinte csak akácból készült évtizedeken át. És akkor még nem beszéltünk egy olyan tulajdonságáról, melyre mezőgazdaságunk fontos ágazata alapult. Az akác a legnagyobb hordást nyújtó méhlegelőnk. A szép, áttetsző színű akácméz sokkal magasabb áron értékesíthető, mint a sötét színű vegyes virágméz.

Sok előnye ellenére azért az akác nem igazán tudott beilleszkedni a közép-európai lomblevelű erdők közé. Akácerdőben sétálni nem kellemes, nem zsong, nyüzsög bennük az élet úgy, mint a tölgyesekben. Aljnövényzetük szegényes, vagy felveri a fák közét a fű, vagy bodzabokrok nőnek alattuk. Madárdal se hallik, legfeljebb egy-egy varjú vagy szajkó károgása. De május derekán, mikor a fehér akácvirágba borul, ez az év közbeni sivárság egyszerre feledésbe merül. A tömegesen megjelenő, hófehér virágzat és a semmi máshoz nem hasonlítható, édeskés illat mindenért kárpótol. Hiszen egy öregebb fán annyi virág jelenik meg, hogy a leveleket szinte nem is lehet látni tőlük. És a legtöbb embernek valahogy agyába furakodik egy régi, érzelmes dal, mely annyi lány ablaka előtt felhangzott szerenádként a boldog békeidőkben: "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..."

Az akác botanikai leírása és egyéb jellemzői

Az akácok botanikai nemzetségének 20 fa ismeretes, ezek zömükben Észak-Amerikában honosak, meleg, időszakosan száraz területeken nőnek. A „mi" akácunk, a már említett Robinia pseudoacacia, telepítések révén Európa nagy részén elterjedt. Jelenleg Franciaországban, Magyarországon, Ukrajnában, Romániában és Moldáviában ismeretesek a legnagyobb állományai.

A fehér akác, rokonaihoz hasonlóan, lombhullató fa. Alakja változatos, többféle növekedési típusa van. Állományban 30 méterig is megnő. Szabad állásban inkább zömök törzset fejleszt, ami időskorban sokszor jellegzetesen „ormós". Kisebb magasságban erős ágakra oszlik. Vázágai meredeken felfelé nőnek, a belőlük elágató másodrendű ágak kihajlóak, a csúcsuk felé számos rövidebb gallyat viselnek. Zárt állásban a törzs nyúlánk, hengeres, csak a korona felső részében ágazik el. A törzs hajlamos villásodásra. Kérge fiatalkorban sima, feltűnően paraszemölcsös, a növekedés során hamar hálózatosan felrepedezik. Az idős fák kérge szürkésbarna, igen vastag.

Vágásérett akác törzse
Gyökere fiatalkorban vertikális irányú szívgyökérzet. A kifejlett fáknál gazdagon elágazó, oldalgyökeres rendszer alakul ki. Az ágak hosszúak, kötélszerűek. Homoktalajon találkoztak már 12 m mélységbe is lehatoló, 3-4 cm vastag élő akácgyökérrel is.
Az akác fiatal hajtásai világoszöldek, kopaszok vagy finoman szőrösek, végük felé bordásak, zegzugos növekedésűek. Kifejlődve vörösesbarnák, számos paraszemölccsel. Levelei páratlanul szárnyaltak, 10-35 cm hosszúak, 9-19 levélkéből állnak. A levélkék elliptikusak, csúcsuk lekerekített, vékonyak, szürkészöldek, fonákjuk halvány kékeszöld. A fa lombozata laza, a levélkék képesek a fény irányába elfordulni.
Az akác későn lombosodik, szeptember végén a levelek sárgulni kezdenek, de a lombhullás lassú.
A virágok 10-20 cm hosszú, levélhónalji fürtökben nyílnak, illatosak. A kocsányuk 8-10 mm hosszú, a csésze harang alakú, pirosas, a párta fehér, a vitorla kerek, csúcsa kicsípett.

Idei levelek, tavalyi termés

Az akác későn, általában május második felében virágzik. Termése 6-11 cm hosszú, a hasi varraton kissé élezett, vörösesbarna, lapos hüvely, amely 4-8 magot tartalmaz. Október elején beérik, de a hüvelyek a télen át a fán maradnak, csak nyár elején hullanak le. A magvak vese alakúak, kicsinyek, egyszínű feketésbarnák vagy tarkák. Csírázóképességüket hosszú időn át megtartják, átfekvőek. Héjuk igen kemény. A mesterséges telepítésnél a csírázás elősegítését forrázással, gépi koptatással vagy felhasítással szokták elősegíteni.

Akácvirág közelről

A fatest makroszkópos jellemzői
Az akác szövetszerkezeti szempontból a gyűrűs likacsú lombos fafajokhoz tartozik.
Vékony szíjácsa világossárga, a geszt színe a sárgásbarnától a zöldesszürkéig változik. A szíjácsból a gesztesítő anyagok hiányoznak, ezért mechanikai jellemzői és tartóssága elmarad a gesztétől. A gesztesedés folyamata az akácban kétféle módon megy végbe: egyrészt gesztesítő anyagok rakódnak be, másrészt tilliszek hatolnak be az edényekbe, és eltömik azokat. A gesztesítő anyagok közül leglényegesebbek a cserzőanyagok, a gyanták, a színezőanyagok, a fagumi és a robinetinek. Ezek jelentősek az akác tartóssága szempontjából. A szíjács nagy víztartalmú és sok egyszerű szerves anyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok elsősorban a fának ezt a részét támadják meg. Az akácfa, mint általában a gyűrűs likacsú fák, jól elkülönülő évgyűrűkből és azon belül korai és kései pásztából áll. A 30-35 éves akácállományokban a kései pászta aránya 77%. Az átlagos évgyűrűszélesség 3 mm.

Erdei választékok
Magyarországon évente mintegy 8500 ha akácerdőt termelnek ki az erdőgazdálkodók. Az évi akácfa kitermelés bruttó 1,5-1,9 millió m3. A véghasználat kora országos átlagban 31év.A fakitermelés választékai: fürészipari rönk, és fagyártmány feldolgozási fa, bányászati faanyagok, oszlop, karó, forgácsfa és tűzifa. A fűrészipari célra felhasználható választékok részaránya 18-20%. A választék összetételét jelentősen befolyásolja az akác-tűzifa iránti rendkívüli kereslet. Sok esetben a rönk mellett egyéb választékot, mint tűzifa, nem is készítenek, mert azt előnyösen el lehet adni.

Megmunkálási sajátosságok
A fűrészipari alapanyag kis átmérője (átlag 23-24 cm) miatt a fatestben igen kicsi a göcsmentes zóna. A nagyméretű göcsök sűrűn követik egymást, és igen sok közülük a korhadt is. Ezért az akácból 1 m-nél hosszabb, teljesen göcsmentes termékek nehezen nyerhetők ki. Az akácfa nagy keménysége és szilárdsági jellemzői miatt nehezen fűrészelhető, a tölgynél nehezebben fűrészelhető, és a benne levő ásványi zárványok miatt hamar eltompítja a szerszámok élét. Előnye viszont, hogy rönktéri tárolásnál különleges védelmet (pl: permetezés) nem igényel.
Az akác fája hozzáértő gőzölés esetén elveszíti kellemetlen zöldes-sárgás színét, fokozatosan megbarnul. A gőzölt akác könnyebben forgácsolható, kevesebb a szálkiszakadás, repedés. Az akác fűrészáru gőzölést tömör rakatokban, közvetlenül a felfűrészelés után szokták végezni. A gőzölés leghatékonyabban túlnyomásos gőzölő hengerekben (autoklávokban) végezhető el, (110°C mellett a gőzölési ciklusidő 20-30 óra). Eredményesen lehet az akácfát túlnyomás nélkül hagyományos gőzölő kamrákban is gőzölni. Ez esetben a gőzölési idő 60-180 órára növekszik. E módszerrel a faanyag erősen sötétbarnára kevésbé gőzölhető, de előnye, hogy kíméletes, ritkábban okoz repedéseket. Az akác jól szárítható (a bükkhöz hasonló menetrendekkel). Jelentős előnye az akácfának az alacsony kezdő nedvesség. Tapasztalatok szerint a fakitermelést követő 1-1,5 hónapon belüli felfűrészelés esetén a fűrészáru nettó nedvességtartalma 30-35% (a tölgyé 50-60%). E tulajdonsággal függ össze, hogy az akác fűrészárut, parkettfrízt, bútorlécet már közvetlenül a rönk felvágása után mesterséges szárítókba rakhatjuk és a károsodás veszélye nélkül száríthatjuk. Tehát nincs szükség előszárításra. A gőzzel lágyított fa jól hajlítható bútorépítés céljára.
Az ipari feldolgozásban elterjedtebb lombos fafajokhoz (tölgy, bükk) viszonyítva, az akácfa megmunkálásához a forgácsolószerszámokat gyakrabban kell cserélni.
Az ismert ragasztóanyagokkal és ragasztási technológiákkal az akácfa megfelelő minőséggel ragasztható. A ragasztási paraméterek megtervezésekor azonban feltétlenül figyelembe kell venni az akác fafaji sajátosságait (pl pórusok tömítettsége). Az akácnál az ismert felületkezelési technológiák jól alkalmazhatók. A színbeli tarkaság megfelelő alapozással, pácolással mérsékelhető.

Az akác felhasználási területei

Az akácfának a forgácslemez gyártásban, mint keverék fafajnak van szerepe. Érdekes, hogy a kész farostlemezek is megőrzik az akácfa sajátos sárgás-zöldes színét.
A magyar bútoripar az akácot kezdetben csak nem látható szerkezeti elemekként (pl. kárpitozott garnitúrák váza, ruhatartó rudak stb.) használta. Az 1970-es évek közepén konyhai székeket (ülőkéket), és asztalállványokat kezdtek akácból készíteni, ezt követően megjelent az akác lakószobai székek és asztalok alapanyagaként is. A belsőtéri bútorok esetében elterjedését színbeli tarkasága, és a faanyag nehéz megmunkálhatósága egyaránt gátolta.
E problémák megoldását segítik az akácfa gőzölése, pácolása és a korszerű keményfémlapkás szerszámok alkalmazása. Megemlítjük, hogy ma már tömörfa bútorlapokat készítenek igény szerinti profilmarással bútoripari frontfelületek céljára. Tartóssága miatt ma az akác a legfontosabb fafaja a kerti bútorgyártásnak. Magyarországon jelentős mennyiségben gyártanak akácból parkettát, lépcsőt, korlátot.

Fontos az épületszerkezetek, a ragasztott tartók, a faházak, a szerszámkamrák, a kerítés elemek, a falburkolatok gyártása is. A csaphornyos parketta mellett igen jelentős a szalagparketta gyártása is, ahol a felszíni koptató réteg készül akácfából. Az akácfát hagyományosan felhasználja a bognáripar, nagy tömegben gyártanak belőle szerszámnyeleket. Eredményes próbálkozások folytak nagyméretű rétegelt-ragasztott váltótalpfák gyártására is.
Külön kell szólni az akáchordó gyártásáról! Mivel a boroshordókat a korábbi évszázadokban tölgyből készítették, ezért kezdetben nagy volt az idegenkedés az akáchordókkal szemben. De a használatban kiderült, hogy az akácfa igen kiváló hordóipari alapanyag! Fája bármilyen vágásirány esetén sem engedi át a folyadékot, az akác dongák hajlításakor törés ritkán fordul elő. Az akácfa jellegzetes illata és színe nincs negatív hatással a tárolt bor minőségére. Befejezésül az akác hengeresfa feldolgozása, felhasználása terén szólnunk kell még az energetikai hasznosításról. Ma évente 600-700 ezer m3 akác tűzifát használnak fel Magyarországon. Eredményes kísérletek folynak rövid vágásfordulójú energia erdők

A fatest makroszkópos jellemzői

Az akác szövetszerkezeti szempontból a gyűrűs likacsú lombos fafajokhoz tartozik. Az akác vékony szíjácsa (a szíjácsréteg 2-6 évgyűrűt tartalmaz) világossárga, a geszt színe a sárgásbarnától a zöldesszürkéig változik.  A szíjácsban a gesztesítő anyagok hiányoznak, ezért mechanikai jellemzői és tartóssága elmaradnak a gesztétől.  A gesztesedés folyamata az akácban kétféle módon megy végbe:  egyrészt gesztesítő anyagok rakódnak be, másrészt tilliszek hatolnak be az edényekbe, és eltömik azokat.  A gesztesítő anyagok közül leglényegesebbek a cserzőanyagok, a gyanták, a színezőanyagok, a fagumi és a robinetinek.  Ezek közül különösen a csersav- és a robinetinféleségek jelentősek az akác tartóssága szempontjából. A szíjács nagy víztartalmú és sok egyszerű szerves anyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok elsősorban a fának ezt a részét támadják meg.
Az akácfa, mint általában a gyűrűs likacsú fák, jól elkülönülő évgyűrűkből és azon belül korai és kései pásztából áll.  Méréseink szerint a 30-35 éves akácállományokban a kései pászta aránya 77%. Az átlagos évgyűrűszélesség 3-3,5mm.

Mikroszkópos jellemzők

A fatest alapállományát a vastagfalú libriform rostok alkotják. Mennyiségi részarányuk  58% és átlag 1mm hosszúak.
A nagy átmérőjű edények (150-220 ľm) a korai pásztában 2-3 sorban helyezkednek el, a gesztben tiliszekkel erősen tömítettek. A késői pászta kisebb átmérőjű edényei (70-140 ľm) egyesével vagy kisebb húr és sugárirányú csoportokat alkotva helyezkednek el. Az edények részaránya cca. 15%.
A bélsugarak nagy mennyiségűek (cca. 21%), de keskenyek(1-3 sejtsor).
A hosszparenchimák az edények körül paratracheálisan elhelyezkedők, kevés számúak (6% területi részarány) gyakran emeletesen elhelyezve.
A hossz- és bélsugárparenchimák gyakran tartalmaznak kristályos berakódásokat.
A különböző tömítő anyagok és a tilisz sejtek jelenléte azt eredményezik, hogy az akác semmilyen irányban nem engedi át a folyadékokat. Tehát hordó gyártáskor az akácnál nem követelmény a tükrösvágás.

Fahibák, károsodások, tartósság

Az akácfa szöveti hibái közül nagyobb figyelmet érdemelnek az egyenlőtlen évgyűrűszélesség, a külpontosság, az álévgyűrűk, a kéregbenövés és nem utolsó sorban a göcsösség.
Sajátos szöveti szerkezete és kémiai összetétele miatt jól ellenáll a biológiai károsításoknak.  A lábon álló akácfa szinte egyedüli jelentős gombakárosítója a tőkorhadást kiváltó kőristapló (Fomes fraxineus Cooke).A raktározott, beépített fa szíjácsában gyakran megfigyelhető a szíjácsbogár (Lyctus linearis)  károsítása.
A sudarlósság, mint fahiba (1,5 cm/fm felett) megfigyeléseink szerint az akác fűrészipari rönkök 20-24%-ánál fordul elő.
A fűrészüzemekben feldolgozott rönkök 15-20%-a síkgörbe.  A tővastagodás hossza az akácnál nem jelentős, általában nem haladja meg az 50 cm-t.  Tekintettel arra, hogy a tőterpeszekhez gyakran csatlakozik a bordás növés és a bélkorhadás, ezért ezen szakaszok eltávolítása javasolható.
Az akác fűrészpora bőrrel való érintkezés esetén allergiát válthat ki.
Az ENSZ 350-2 nemzetközi szabvány szerint az európai fafajok közül egyedül az akácfa sorolható az 1-2. rezisztencia osztályba. Az akácfa vegyszeres kezelés nélküli kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető.
Az akácfa farontó gombákkal szembeni ellenálló képességét egy speciális vizsgálatsorozat keretében is ellenőriztük Ennek során kiválogattuk azon bazidiumos gombákat, amelyeket az akácfánál már megfigyeltek, majd ezen gombák tenyészeteivel 12 hetes kezeléssel korhasztottuk a természetes állapotú és a gőzölt akác gesztfáját. A természetes állapotú akácfa teljesen ellenállónak bizonyult:  a tömegvesztés 0,1-0,6% között volt.  A gőzölt akác ezzel szemben a Grifola sulphurea-val és az Irpex lactea-val történt kezeléskor részben elvesztette a tartósságát (a tömegveszteség 2,1 és 4,4% volt). 
A barnaszínű gőzölt akác fűrészáru külsőtéri, gombafertőzésnek kitett felhasználása nem javasolható. 
A magyarországi és külföldi tapasztalatok alapján az akácfa gyakorlati tartóssága a következők szerint becsülhető: